(Egyik kedves egri nézőnk levelét közöljük:)
Furcsa érzésekkel mentem el a Halottaskönyv előadására. Vonzott és taszított, hiszen találkoztam már a halállal, az örökre elvesztés fájdalmával, úgy is mint magára hagyott gyerek, úgy is mint itt hagyott szülő, úgy is mint elárult, elárvult barát. Kell nekem az ismételt, az enyhülni alig tudó fájdalom? Nem igazán ...
Két szereplő s nem fog elhangzani egyetlen szó sem, fizikai színház. Csak mozgás, fény, zene. Nyomasztó kíváncsiság...
És az előadás... Picinyke színpad testközelben. Szinte benne ültem és alanya lettem az eseményeknek. Éreztem testem haldoklását, segítőim biztatását... csak menj és ne félj, hiszen ez nem a vég, hanem a végtelenek sorában a következő mozzanat. A kövek mint karmák, végig ott voltak.... Súlyuk vitt lefelé, sötét mélységek felé. Nyomasztott és fájt, fájt az egymáshoz koccanása, fájt a tisztára mosása, fájt a koppanása. Fájt a beszorított levegő... innen tovább már valóban nincs.... Kiszabadulásra várakozó pillanatok. A testi kínokat elcsitító béke és nyugalom. Sima és fényes, mint az alig fodrozódó víztükör, amely élvezi saját testének csituló és megszűnő mozgását. Vittek valahová, alig érzékeltem a múló időt. Az utolsó pillanatban, amikor már azt hittem megszűntem, éreztem egy megkönnyebbülést, egy levegős mosoly feloldozott.
Az egész előadás elragadott, szinte beszippantott. Így utólag nem is értem, nem hangzott el egyáltalán egy szó sem, mégis értettem. Sok minden megváltozott bennem. Önző módon magammal foglalkozom. Lelki nyugalomra, örömre, békére vágyom, mint az egyik jelenetben, ahol összetalálkoznak, akik valamikor az elmúlt életükben már társak voltak.
A szerzetesek esernyős jelenete is sok mindenről szólt, legalábbis nekem. A keleti emberek életfelfogása, a bölcs nyugalom, a türelem, az elfogadás, a megpróbáltatások mint az élet velejárói, a hit, a jövőbe vetett bizalom, a békesség, az örökkévalóság érzete..., és szinte furcsállom, de a bőség érzetét is hozta, vagyis a lelki gazdagságot, a folyamatos boldogsággal teli örömállapotot. Nekem erről szólt ez a jelenet.
Köszönöm, hogy részese lehettem az előadásnak.
Takácsné Edit
