Erdei Lilla kritikája a Science Caffe-n
"Minden összefügg mindennel, kicsi a naggyal, elvont a konkréttal, az elmúlás a születéssel, abban a karmikus mátrixban, amelyben élünk; a legnagyobb ellentétek sem többek egyazon érme két oldalánál. Az előadásról kisétálva úgy érezzük, korok teltek el, vagy még inkább: kívül kerültünk az időn." >>
Ontológiai kivetülés
Rőmer Ádám a Magyar Játékszínben
"Mély tartalommal rendelkező, inspiráló hatású modern színházi előadáson vehet részt, aki elszánja magát és nem retten meg a cím negatív hatásától és érez magában elég lélektani erőt az élet egyik legkomolyabb kérdésén elmerengeni." >>
Galgóczi Ági a Debrecenplus.hu-n
Donald kacsaként motyogó öregasszony, orosz katona, rizsben fürdő tibeti szerzetes. Halál és újjászületés, s egy feneketlen teáskanna melyben mindig van víz, amikor a színészeknek szüksége van rá. Kegyetlen és maradandó élményt adott Radikális Szabadidő Színház előadása, október harmadikán a Debreceni Egyetemi Színjátszó Találkozó keretén belül. >>
A halál három árnyalata
Gerebenics Nóra a CampusOnline-on
"Lehet, hogy ez nem az az előadás, amire egy nehéz nap végén szórakozni be tudunk ülni. Lehet, hogy tőlünk is kér némi energiabefektetést. Lehet, hogy még a megtekintés után napokig is a fejünkben marad az, amit itt láttunk. De ha valaki hajlandó erre, és éppen megfelelő állapotban talál rá a Halottaskönyv, annak elementáris erővel feltörő, katartikus élményben lehet része." >>
Körbeér
Turbuly Lilla a 7óra7.hu-n
"Összeérnek az utak és az ívek, a legjobban talán abban az alkotók által vallott bizonyosságban, hogy mindig van a kézenfekvőtől, a megszokottól eltérő nézőpont, még az olyan alapkérdések tekintetében is, mint születés, élet, halál, és ennek is érdemes adni egy lehetőséget. De összeérnek – a formát tekintve – az előadás hangulati egységében is, amely az egyszerűségében erős látványvilágnak és a két színész intenzív és hiteles jelenlétének köszönhető, jelenjenek meg bármely nemben és alakban." >>
Örök körforgás két testbe szorítva
Bálint Ilma az Exstasis fesztiválújságban
"A darab finom eszközökkel a hangulatkeltésre és az elgondolkodtatásra épít, és mindezt remekül teszi. Az ember fülében még sokáig megmarad a poros csöndet megtörő lágy ének, a reszelős hangú orosz beszéd, és mindenhol csak azt az óraingaként megjelenő kék teáskannát látja, amely talán az időt méri. A hátralévőt." >>
Kirántják a strucc fejét
Tari Sarolta a hír6.hu-n
"A keleti írás csak kiindulópontja a játéknak, sokkal inkább építkezik szabad asszociációkból, s nyújt képet az alkotók elmúláshoz való viszonyáról. Szimbólumrendszere egyszerű, letisztult, számos értelmezési képet mutat. Az anyóka köveket gyűjt, amelyekről gondos jegyzeteket készít. Mintha párkaként irányítaná a sors folyamát, mintha – Danilo Kis után szabadon – készítené a holtak enciklopédiáját." >>
Halottas történetek
Boldog Zoltán az Irodalmi Jelenben
"Az előadás a mindenkire váró átlényegülés folyamatos megjelenítésén kívül azt sugallja még, hogy hasonló démonokkal kell megküzdenünk. A kavicsokat szorgosan számon tartó anyóka mi vagyunk, akik az anyagi javakat gyűjtögetve komikus, rikácsoló figurákká válunk az élet végén. De saját félelmünket láthatjuk a pelenkásan a színpad közepén fetrengő öregemberben is, aki a nedves padlón kapálózva képtelen talpra állni – segítség pedig nincs." >>
Szeánsz a Super8-ban
A Kilátó recenziója
"Nem az élet és halál bardóját látjuk, sokkal inkább egymásba folyásukat, a lét körforgását. Sorsok, karakterek egymás mellett és egymás után. Beteg, ápoló, anya, gyermek, katona, szerzetes. A történetek egymásba folynak, váltakoznak. Élet, halál, válaszút. Irigység, harag, vetélkedés, szorongás, félelem. Démonok. Mindezt oldja a játék, a humor. Jó alap erre, hogy férfi játssza a női szerepeket is, akárcsak Shakespeare korában." >>
Halottasszínház
Weiner Sennyey Tibor írása a Kultúrpart.hu-n
"A „Halottaskönyvre" tehát csak a bátrabbak menjenek el. Azok, akik konvencióikba és képzeteikbe beleragadtak és azokhoz feltétlenül ragaszkodnak, azok, akik valami könnyű, esti szórakozást várnak a színháztól ne. Azok, akik képesek asszociációs láncolataikat, mint a szerzetesek az imafüzéreiket végigmorzsolni, azok akik tudják, hogy az élet pillanatai, mint a szétszórt rizsszemek, úgy pörögnek, azok, akik démonoktól és félelmektől nem riadnak vissza, akiket a kegyetlen őszinteség nem tart vissza, azok ne hagyják ki a darabot. Kevesen fogják megnézni lehet, mert kevesen vannak a bátor szemlélődők, de azoknak valódi színház élménye lesz." >>
A Kultúrprojekt.hu kritikája
"Az előadás összetett, felemelő és elgondolkodtató. Érdemes újra és újra megnézni, mint egy jó filmet és elmerülni a mélységeiben. Az alkotók gondoskodtak róla, hogy a számtalan rejtett motívumot megunhatatlanná tegye a felfedezés öröme." >>
A Journality.hu ajánlója
"A darab egyik legszebb pillanata: szerzetesünk derűs békével üldögél a kis papíresernyője alatt és barátja egy nagy bambusztálból rizsszemekkel „öntözi őt”. Néhány percre elfelejtettem, hogy egy nézőtéren vagyok és átéltem velük a nyári záporok utánozhatatlan frissességét, ahogy az esőcseppek táncolnak az esernyőmön, a járdán; és gyalogolok hazafelé a hegyen, tudom, egy nap majd meghalok, de minden rendben van, mert én és a természet egyek vagyunk." >>
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése